13 fejezet: A VÉG

Rosemary mint egy rongyot úgy húrta maga után Bellát.Bella pedig erőtlenül lógott Rosemary karja között.Haloványan még egyszer szemügyre vette a lányt.Gyönyörű vöröses haja zuhatagként omlott le vállára.A teste is kecses volt, annyi változásban, hogy a jobb karja sínbe volt rakva.Ez csakis azért mert mikor Edward ellökte a "harcban" eltört.
-Ne csak, Edwardnak ne keljen szenvednie!-nyögte ki Bella az utolsó szusszal ami már csak benne volt
Ebben a pillanatban erős fájdalom hasított Bella bal vállába.Rosemary mint egy babát levágott a földre, eddig is már csak haloványan látt a világot, de ezután az erős esés után a világ elsötétült elötte.Bella úgy feküdt ott a füvön mint egy rongybaba.Semmi élet nem volt már benne.
-Sajnálom Edward.-Bella már csak ennyit tudott kinyögni
Rosemary igazából MÉG egy ujjal sem nyúlt hozzá.De amint Bella arra gondol, hogyha Edwardnak végig kell néznie az ő halálát, hihetetlenül fog szenvedni és bele fog pusztulni az önmarcangolásba.És amint Edward szenvedésére koncentrált hihetetlen fájdalom tört rá, mely minden energiát kiszippantott belőle.Egy pár percig feküdt Bella ebben a testhelyzetben, de ez úgy tünt neki mintha már egy órája feküdt volna ott.Bella ezalatt a pár perc alatt felidézte életének 18 évét.És rájött, hogy Edward nélkül ő egy senki (vagyis hát ő ezt gondolta).A 18 év alatt ez a két év volt az amit felhőtlen boldogságban töltött, de csak Edward miatt.Aztán még felidézte utóljára, hogy mien érzés volt először meglátni Edwardot, mien érzés volt vele először beszélgetni és, hogy mien érzés volt először megcsókolni.Bellát egyszerűen vonzotta Edward.Mikor vele volt egyáltalán csak a közelében lehetett úgy érezte, hogy ő a világ legboldogabb embere.És még és még többet akart ebből a boldogságból.Mindíg ővele akart lenni, mindíg a hideg, de mégis olyan hívogató ajkait akarta csókolni.Talán ez is okozta a vesztét.Ennyit tudott Bella gondolkodni ezután már a gondolatai is elsötétültek.Bella a halál pillanatában nyugott volt.Mert tudta, hogy Edward mindvégig vele volt és, hogy szerette is.Már tudta előre mi fog következni.A végtagjai elnehezültek, és mintha hihetetlen álmosság törne rá egyszer csak az agya is kikapcsolt.
-Na, eddig bírtad, te nyafka ember, pedig még nem is csináltam veled semmit.De nem is érdekel, nekem úgyis csak az volt a fontos, hogy lássalak megtörni, hogy lássam ahogy kihuny benned minden élet és már egy szikráját sem látom benned.-mondta nevetve Rosemary
De ebben a pillanatban Jack bukkant fel a fák közül.Az arcán látni lehetett, hogy mostnem ajánlatos az útjába kerülni.
-Most azonnal menj el Bella mellől, te boszorkány!-mondta hallkan, de nagyon félelmetesen Jack
-Hah, azt hiszed félek a saját öcsémtől?Ne röhögtess!-nevette Rosemary
-Igen félhetsz is!-ordította Jack és nekiugrott Rosemarynak
De Rosemary egy mozdulattal megfogta Jack karját és szemrebbenés nélkül megcsavarta.
Áááá!-üvöltött fel fájdalmában Jack
Rosemary addig csavarta Jack karját mígnem az egy hatalmas reccsenéssel el nem tört.A reccsenéskor Jack szeme kimeredt, és nem mozdult.Mikor Rosemary elengedte a karját Jack erőtlenül esett a földre.
-Most majdmegtanulod, hogy ilyen kis pisisek mint te ne packázzanak az idősebbekkel.-kacagott ördögien Rosemary.